Csodálatos Világ: EURÓPA

Európa Földünk egyik kontinense, amelynek határai nyugaton az Atlanti-óceán, északon a Jeges-tenger, keleten az Urál-hegység, az Urál folyó és a Kaszpi-tenger, délkeleten a Kaukázus és a Fekete-tenger, délen pedig a Földközi-tenger. Európa Ázsiával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Európa a nyugati egyötöd részét teszi ki.
Terület szerint Európa a második legkisebb kontinens, 10 400 000 négyzetkilométerrel, amivel kissé meghaladja Ausztrália területét. Így az összes szárazföld egytizenötödét teszi ki.

Európa elhelyezkedése a Földön
Népesség alapján a negyedik helyen áll Ázsia, Afrika és Amerika után. 2001-ben Európa népességét körülbelül 666 és fél millió főre becsülték, ami a Föld népességének egyhetede.
Az európai civilizáció a gyarmatosítás és az európai népek kivándorlása révén más kontinensekre is kiterjedt, így az európai kultúrkör fogalma Európán kívül az észak-amerikai geopolitikai régió, valamint Ausztrália és Új-Zéland kultúráját is magában foglalja.

A név eredete

Homérosz szerint az Európa név (görögül: Ευρώπη) eredetileg Közép-Görögország neve volt. Később egész Görögországot így nevezték, végül i. e. 500 körül a Görögországtól északra fekvő összes területet is.
Az Európa szó eredetét leggyakrabban a görög eurüsz (széles) és opsz (arc) szavakra vezetik vissza. Más vélemények szerint a szó sémi eredetű, és az ereb (naplemente) szóból eredhet – közel-keleti nézőpontból a nap a nyugaton elterülő földek mögött nyugszik le. Egyébként a szintén hasonló latin eurus szó a keleti szelet jelenti.
A görög mitológia elbeszélése szerint Európé egy föníciai hercegnő volt, akit Zeusz bika alakjában csábított el.

Keletkezése

Európa tájai, földtörténeti korok szerint:
Ősidő: Balti-pajzs (Balti-ősföld), Finn-tóvidék
Óidő: Skandináv-hegység, Brit-szigetek hegységei, Francia-, Lengyel-, Német-középhegység, a Cseh medence peremhegységei, Urál-hegység, Velencei-hegység
Középidő: tengeri elöntések (nincs táj)
Újidő harmadidőszak: Pireneusok, Appeninek, Dinári-hegység, Balkán-hegység, Alpok, Kárpátok, Kaukázus
Újidő negyedidőszak: Skandináv-hegység fennsíkjai, Kelet-európai-síkság, Finn-tóvidék egyes részei

Kiterjedés

Európa föld- és vízrajza
Európa Eurázsia nyugati ötödét foglalja el. A kontinens az oroszországi Urál-hegységnél kezdődik, amely az Európa és Ázsia közti keleti határ megállapodás szerinti vonala, mely délen az Urál folyó és a Kaukázus vonalán folytatódik.
Európa határait gyakran politikai, kulturális vagy gazdasági megfontolások alapján határozzák meg. Ezért több "Európa" is létezik, amelyek méretben és a benne elhelyezkedő országok számában eltérnek egymástól.
Európa területe körülbelül 10 és fél millió négyzetkilométer. A bizonytalanságot az okozza, hogy nem mindegy, hol húzzuk meg a keleti, szárazföldi határát. A többi irányban tengerek, óceánok határolják, a déli határai mentén fekvő, stratégiai fontosságú keskeny tengeri átjárók is inkább a kapcsolattartást, mintsem az elkülönülést jelzik Afrika és Ázsia felé. Európa területének 35%-a jut félszigetekre és szigetekre. A félszigetekre és öblökre bontott partvonal hossza 37200 km, vagyis hosszabb, mint a háromszor ekkora területű Afrikáé.
Az európai kontinens léte nem általánosan elfogadott. Sok Európán kívül született földrajzi szöveg hivatkozik Eurázsiára, vagy az "európai szubkontinensre", lévén Európát nem határolja minden oldalán tenger, és inkább kulturálisan, mint földrajzilag meghatározható egység.
Az "Európa" szót egyre gyakrabban használják az Európai Unió (EU) tagállamainak megjelölésére. Jelenleg 27 ország tagja az EU-nak. További európai államok tárgyalnak a csatlakozásról, másokkal a közeljövőben várható a csatlakozási tárgyalások megkezdése.
Majdnem minden európai állam tagja az Európa Tanácsnak, kivéve Fehéroroszországot, a Vatikánt, Kazahsztánt, és Monacót.

Vízrajz

A kontinens kicsinysége és a partvonal tagozottsága nem kedvezett a nagy folyamok kialakulásának. Vizei főként az Atlanti-óceánba és melléktengereibe ömlenek. Ezek a folyók általában kiegyenlítettebb vízjárásúak, mint keleti vagy kelet felé tartó társaik. Az Atlanti-óceánba ömlő folyók tölcsértorkolatúak (jó kikötők) a tengerjárás miatt (Elba, Temze, Rajna, Loire stb.). Jelentős folyók (Duna, Dnyeszter, Dnyeper, Don) ömlenek a Fekete-tengerbe, ezeknek deltatorkulatuk van. A lefolyástalan Kaszpi-tengerbe ömlik Európa legnagyobb folyója, a Volga (hossza 3531 km, közepes vízhozama 8150 köbm/s).
Európában igen sok a tó, főleg az egykor jéggel borított északi területeken (pl. Finnország, az ezer tó országa). A hajdani jégtakaró peremén jöttek létre a legnagyobb tavak (a Ladoga-tó és az Onyega-tó). Sok a magashegyvidéki gleccsertó (pl. az Alpokban). Délkelet-Európában lefolyástalan sóstavak is vannak. Gazdagítja a kontinens "vízi arculatát" a számtalan mesterséges víztároló és a nagy számban kiépített hajózócsatorna-hálózat.